Kezdetek

Mindig is érdekeltek a körülöttem zajló események.Még azok is amiket az emberek gondolnak rólam. Többre tartottam egy idegen szavait ,mint azét az emberét ,aki tényleg törődik velem.Elég rossz felfogás de a mai társadalomban az úgynevezett "lúzerek" mind így gondolkodnak a kezdetek kezdetén. Ám idővel kialakul saját személyiségük. Felismerik ,hogy nem létezik menő vagy lúzer ember. Most tegyük fel magunkban a kérdéseket.Közben elindítok egy zenét ha nem gond.Hallgassátok meg ti is.A zene címe és aki énekli: It's my life - Bon Jovi. A kedvencem, de maga a szöveget hallgassátok csak. Szerintem van igazság benne.Tényleg! Ígértem egy kérdést. Akkor most elölről kezdem.Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket.
-Mit szeretsz magadban?Mitől tartasz?Miért félsz? -Ha megvan a válasz , akkor a szívedben rejlő egyéniséget is hamarosan megtalálod.Ha nincs , akkor nem kell megijedni. Türelem és meglesz. Alice és Richard is egy ilyen ember.Az ő történetüket fogom most megosztani veletek..

Alice gondolatai:

 Kora reggel állok a buszmegállóban.Körülöttem csupa ismerős és ismeretlen ember.  Az a helyes fiú is megérkezett végre.Odasandítottam egy pillanatra majd előhúztam a mobilomat a zsebemből.
-Mindjárt itt busz.- motyogtam magamnak majd egy gyors mozdulattal visszaraktam az iménti helyére.Éles szél süvített végig az utcán belekapva a hajamba. Idegesen eltűrtem hosszú szőkés barna hajam de a szél újból és újból arcomba sodorta a tincseket.
Hát ez remek ismét úgy fog tűnni mintha nem fésülködtem volna. Mindenki lefog nézni és kócosnak fog tartani mint annak idején. Emlékszem amikor volt még frufrum az egyik volt osztálytársam odajött és megdicsérte milyen egyenletesen áll. Vagy inkább burkolt beszólás volt. Így visszagondolva biztos csak beszólás volt. Valahogy így hangzott: Jéé!Alice beszárítottad vagy csak kifésülted végre a frufrud?De jól áll.Többször kellene. És azaz álszent mosoly. Milyen naiv is voltam akkor még őszintén örültem is neki ,hogy ezt mondja. A másik meg a hajvasalós volt. Jó ,hogy reggel kivasaltam a hajam nagy nehezen de azért délután fele megkaptam a magamét ,hogy miért nem vasalom ki a hajam hisz lehet sokkal jobban állna mint a kócos. Aztán ott van az amikor miért így ülsz? Ülj nőiesebben! Húzd ki a hátad.Emeld fel a fejed. Fesd ki a szemed. Elég csak a szempillaspirál. Próbáld fel ezt a ruhát hátha nem látszik rajtad ,hogy teltebb vagy az én modell alkatommal ellentétben. Sok a pattanásod. Mivel szoktad kezelni?  Mikor szetted ki a szemöldöködet?Olyan jól áll ez vékony stílus. Jobb mint a bozót volt.
Nyeltem egyet és megráztam a fejem. Ökölbe szorítottam a kezem és a összeszorított foggal morogtam.
-Bocsánat ,hogy rondának születtem és nem vagyok olyan tökéletes mint ti..-időközben megérkezett a busz. Felléptem a felmutattam a bérletemet és elindultam hátrafelé. Közben a lelki szemeim előtt láttam ahogy az emberek rám néznek megvető pillantással. ~Na ez is ízlésficamban szenved.-gondolhatták. Nemtörődöm arcot vágva hátrasiettem ismerőseimhez. Mosolyogva köszöntek nekem és válaszként is hasonlót kaptak. Csuklós busz közepén állva beszélgettük át az utat nyugodtan.Míg nem odaáll mellém egy aranyosnak tűnő párocska. Ez mind szép és jó lenne ha nem kezdenének el mellettem csókolózni és taperolni egymást. Komolyan mondom az ilyenek kitudnak idegeni. Legszívesebben fognám őket és kivágnám az ablakon miközben száguld a busz. Gyakran eljátszom ezzel a gondolattal mivel a kis párocska mindig azt a helyet foglalja el ahol én vagyok vagy azt amire én tökéletesen rálátok. Mindegy no problem ,  teljes nyugalom,  semmit-törődöm arc egészen addig a pillanatig amíg a fiú ,a lány intim részét el nem kezdi taperolni. Ekkor már azt vettem észre ,hogy többen is őket nézik. Fenomenális élmény mind ezt élesben látni. Á ismét jön a gondolatjátszadozás például odaordítom azt ,hogy: Szobára fiatalok! vagy Nyugodtan kapd le itt mindenki előtt. Végül is mindenki arra vágyik kora reggel és álmos fejjel ,hogy csak titeket lásson a buszon. Miután feladtam az épelméjűség kutatását bennük , oldal mosollyal kinéztem az ablakon.
A suliban az idő gyorsan eltelt és mire észbe kaptam már otthon is ültem a gép előtt. Az e-mail-et nézegettem mikor kaptam egy levelet. Egy fiútól volt. Noha nem ismertem még valahogy sejtettem ,hogy ez egy olyan levél lesz ami miatt megszeretném majd ismerni..

Kedves Hölgyem!

Azzal a reménnyel írok önnek ,hogy biztos tudja az ön álarca mögött meghúzódó rejtélyt.És reménykedhetek benne ,hogy esetleg megossza velem. Kínomban kitalált szöveg után , reménykedhetek abban ,hogy megismerkedhetünk?:)
Üdvözlettel,
 Richárd

Éreztem ahogy a szám egyre jobban mosolyra húzódik. Tetszett amit írt ezért rögtön válaszoltam is. A billentyűzeten a betűk lenyomása szép dallamot alkotva , kerekítették ki a válaszlevelet. Szinte türelmetlenül ismét és ismét átolvastam ,hogy nincsenek e benne hibák. Ezután elégedett arckifejezéssel elküldtem a levelet.