Alice gondolatai:
Gyűlölöm a temetéseket.Azok a szomorú arcok és érzések. Vajon mekkora negatív energia gyűlhet ekkor össze? Vagy talán ez az energia inkább egyfajta mélyebb szeretet lenne? Ha én meghalok nem szeretném ,hogy keservesen sírjanak a koporsómnál vagy a síromnál.Én azt szeretném ,hogy mosolyogva gondoljanak a velem töltött boldog pillanatokra. Ránéztem a mellettem álló édesanyámra ,aki a könnyeit törölgette. Ebben a pillanatban elengedték a galambokat akik többször átrepültek a gazdájuk sírja felett.
- Gyászolnak...-suttogom majd a sír felé nézek.
Ez emlékeztet minket arra ,hogy a halál bármikor eljöhet. Ezért kell úgy élni ,hogy ne bánjunk meg semmit se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése