Alice gondolatai:
A nyári-szünetem első napján sírógörcsöt kaptam az ágyamban. Nem mintha én ezt akartam volna, de a rossz emlékek..azok rossz emlékek. És bármennyire is akarom, de nem sikerül felejtenem.Azt mondják az évek majd segítenek rajta, én pedig reménykedek is ebben.
Mint egy ellenőrzésként felemeltem a bal karomat és végigsimítottam egy tizenöt centiméter hosszú fehéres sebhelyen az ujjaim. Szinte éreztem még a fájdalmat amit anno szereztem a kezdetek kezdetén...
Megunva az ágyban fekvést szép lassan feltápászkodtam és pizsamában kimentem a kertbe. A környék "halott" volt. Sehol egy árva lélek csak az erdő és annak lakói. Ennek most nagyon örültem. Az utóbbi időben szeretek kicsit egyedül maradni. Ami furcsa hisz szeretek társaságban lenni és jókat nevetni. Ám mégis vannak napok (amik néha hosszú hetek) amikor azt kívánom ,hogy bárcsak átkerülnék egy másik világba...vagy írói fantáziálgatásokkal eljátszadozok magamban ,hogy milyen izgalmas élete lehet egy akciófilmben feltűnő személynek. Tudom ,hogy nem igaziak de a fantázia... A fantázia kiszínesíti a borongós mindennapokat.
Újból és újból mély levegőt vettem a kertben.A reggeli harmatok gyémántként csillogtak a nap halvány sugaraiban. A virágok pedig költőien pompáztak különcségükkel a zöld fűben. A természetanya csodája minden reggel elkápráztat, ez ezen a reggelen se volt másképp.
Csak úgy hirtelen felindulásból gondoltam egyet és berohantam a fényképezőgépért. Mikor visszaértem lehuppantam a fűbe és ide oda gurultam ,helyezkedtem a fénykép kedvéért. Kívülállók talán bolondnak nézhettek de ez jelenleg nem ötlött fel bennem, mivel azon voltam ,hogy megörökítsem Gaia alkotásait..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése