2.Fejezet 2.Oldal

Richárd gondolatai:

- Csináltam ebédet úgyhogy ma nem kell magadra főznöd. A hotel telefonszámát elmentettem a telefonodba.
-Várjunk csak. Te belenéztél a telefonomba? -hitetlenkedtem mire anyám nagy sündörgése közepette megállt és rám nézett. -Jaj Drágám. Én is voltam tini..Nem néztem meg semmilyen pornóképet vagy jegyzetet az ilyen honlapokról mert anélkül is tudom mivel van teli..
-Apa!
-Drágám!
-Fiam...-nyögte ki utoljára édesanyám. -Kérlek ne rendezz házibulit és ne gyújtsd fel a házat se.Ja és töröld ki az előzményeket ha olyan oldalakra mész fel.Még az öcséd véletlenül rájuk akad.
-Anya de...mi? Milyen oldalak?
-Ez nem ér! Én miért nem maradhatok itt?Miért kell nekem és Lisának a nagyihoz mennünk? -amint megszólalt öcsém máris leesett mi folyik itt. "Kinyírlak.." -tátogtam neki.Biztos ,hogy ő törte fel a gépemet már megint.
-Bár ha jobban a belegondolok inkább a nagyi.-Staz, a testvérem megfordult a tengelye körül és már rohant is ki a kocsihoz.Inkább behunytam a szemem, a jobb kezemmel pedig végigsimítottam az arcomon és jól megdörzsöltem a homlokom.Egyszer csak arra lettem figyelmes ,hogy valaki rángatja a trikóm alját..Erre kinyitottam az egyik szemem. Lisa volt az , nagy mandulavágású szemeivel engem nézett.
-Ne szomorkodj bátyus, meglásd nemsokára itt leszünk és nem leszel egyedül.Adok egy puszit!Hajolj le mert túl magas vagy!!! -Elmosolyodtam a hét éves húgom mondatain, lehajoltam ő pedig egy nyálas cuppanósat nyomott a pofázmányomra.Ha jól emlékszem ezt úgy szokta hívni piócapuszi..
-Fogadj szót a nagyinak húgi.-Kintről dudaszó hallatszott, valószínűleg Staz megunta a várakozást.Lisát felemeltem mint egy hercegnőt és a cuccait is felvettem.
-Menj hős lovagom! Ments ki a sárkány várából.
-Parancsára királyném!
-Neeem! Én hejcegnő* vagyok! -jelentette ki parancsolóan a hét éves kis hangján.
-Igenis hejcegnőm! Az ezüst színű hintója is előállt.
-Hány ló van a hintón?
-Úgy tudom hat lóerős a járgány.- Lisát leraktam a kocsi mellett aki rögtön beült Staz mellé a gyerekülésre.Közben apunak segítettem felpakolni a kocsira, Lisa egy-egy morgó hanggal tudatta jelenlétét.. Tudni kell, hogy ilyenkor mindig biztonsági övvel "szórakozott"..
- Biztos ne vigyünk téged is öreganyádhoz? -kérdezte tőlem utoljára apám.
-Apa. Egy hete betöltöttem a tizennyolcadik életévemet. Szerintem ideje lenne már teret hagyni.
-Jól van.Megértelek. -kacsintott egyet majd egyesbe tette a váltót és már gurult is ki az útra.
-Vigyázz magadra...És ha bármi baj van akkor hívj minket! - miközben elhajtottak anyám vadul integetett a letekert ablakban és közben felkiabálta a fél szomszédságot.Én mindössze csak annyit tehettem ,hogy baseballsapkámmal rejtegetve a vörös arcomat gyorsan becsörtettem az ajtón mielőtt a szomszédos °biokamerák beindultak volna.


*Ez nem elírás hanem tényleg így mondja.
°Biokamera= Egy különleges térfigyelő rendszer, amely az egész világon fellelhető.Azaz az öreganyók.

2.Fejezet 1.Oldal

Alice gondolatai:

Éppen a kertünkben játszadozó szomszéd kiscicáit készültem lefotózni mikor megcsörrent a telefonom.
-Apa..-motyogtam elhalkultan majd megnyomtam a zöld gombot. -Szia! -ismét előkerült a tipikus maszk ami állboldogságot mutat a nézőközönség felé. Mióta elváltak a szüleim egyre többféle maszkot kellett kialakítanom és színésziesen eljátszanom. Ez kezdetben nem zavart, de manapság már annyira hozzájuk szoktam ,hogy egyszerűen nehezen tudok megnyílni mások előtt.Hogy lehet ez? Miért? A válasz egyszerű. Félek..De mitől? Miért félsz? Az utolsó kérdést állandóan felteszem magamnak, ám sosem találom rá a megoldást..
-Hello! - köszönt vissza apám.-Bocs ,hogy nem tudtunk sokat beszélni tegnap. Épp lent vagyunk Szegeden.-újságolta boldog hangnemben és még azt is hozzátette ,hogy valójában Törökországba mennek egy turistabusszal.
- Hogy micsoda? -lepődtem meg. -De hiszen tegnap még be...vás..árol..ni...ment...És nem mondott erről semmit.Csak gyorsan lelépett amikor a barátnője hívta...-gondoltam, miközben hallgattam a monológját mostohaanyám frusztráló kacagását lehetett hallani a háttérben. Szerencsétlennek éreztem magam.Az ajkaimat harapdáltam majd szívogattam a kicsorduló vért. Eszembe jutott mindenki. Miszerint én sosem fogom hátrahagyni az apámat. Nem fogok összeveszni vele. Holott megérdemelné. Semmit nem kérek tőle. Hülyét csinál belőlem.Ezekre a gondolatokra előbukkant a monoton hangú, kimért és nyugodt én.
-De jó neked...-tartottam egy kis szünetet.- De én milyen régen voltam nyaralni. -kis szomorúság is keveredett a hangomba. Engem sosem hív sehová. Pedig én a vére vagyok, mégis úgy érzem ,hogy bármelyik percben lemond rólam és soha többé nem látom. Úgy irigylem azokat akik ezzel nem törődve hátat-fordítanak egy ilyennek. Én miért nem tudok?
Éreztétek már úgy ,hogy legszívesebben feladnátok eddigi életeteket, megszakítanátok minden kapcsolatot mindenkivel és elmennétek messzire?Futnátok de nem tudtok. Én szívem szerint úgy érzem magam mint egy leláncolt farkas aki minden teliholdkor a szabadságért vonyít.Mennék is de közben maradnék. Bent vagyok egy veremben és a fényt egyre gyorsabban felfalja a sötétség. Közben pedig a lelki szemeim előtt újból és újból felmerül ugyanaz a gondolat...Miért félsz?

1.Fejezet 7.Oldal

Richárd gondolatai:

Hangos ásítozás közepette kiegyenesedtem a széken a számítógéppel szemben. Ránézek a képernyőre és még mindig fent vagyok a honlapon. 

-Valószínűleg bealudhattam úgy hajnali három és négy között.- felborzolom a hajamat aztán elkezdek "klattyogni" a klaviatúrán. Mivel fogalmam sem volt arról mikor szakadt meg pontosan az írásom így elkezdtem visszaolvasni.

Popcorn: Te Senki! Változtasd meg már a neved valami másra. :D Vagy ennyire fantáziátlan volnál?

Senki: Hagyj békén idióta. -.-"

Popcorn: Az egyetlen idióta az te vagy! Minek ennyire különcködni?

Senki: Én nem különcködöm. 

Popcorn: Nem úgy tűnik...

Senki: Nem érdekel ,hogy te mit gondolsz.. Nem vagyunk rokonok.

Popcorn: Jól van haver ne húzd fel magad.

Senki: Nem vagyunk haverok.

Popcorn: Jó , vedd úgy nem szóltam hozzád.

Senki: Helyes. A továbbiakban is elvárom ezt.

Popcorn: Kezdesz az idegeimre menni.

Cat: Winter itt vagy? Ismét kezdik!!!

Daphne: Ugyan Cat hagyjad...

Senki: De még nem annyira mint amennyire te az enyémre.

Iron: Senki és Popcorn most hagyjátok abba!!!

Popcorn: Úúú...Néztél már tükörbe?

Senki: Én néztem.De garantálom te nem igazán nézel mivel félsz a látványtól amit benne látsz.

Blacky: Ne veszekedjetek már! Senki nemrég még hiányoltad Pop-ot. 

Popcorn: Jah...Nem is értem ezt a srácot. Egyszerűen borzasztóan bizonytalan és legszívesebben...*fojtogatja a párnát amit a kezében tart*

Iron: XD

Cat: ?

Daphne: Ne már...Pop ez komoly?

Senki: Ez egy hülye...

Blacky: ?

Iron: Tudjuk..de ennyire? XD

Popcorn: Most mi van? Mi rosszat mondtam?

Iron: Semmit haver..de ezek szerint nem szoktad az adatlapokat megnézni.

Popcorn: Nem há' ! Nekem ne adatlap mondja meg ki kicsoda vagy milyen csodabogár. Én magam akarom felfedezni!

Daphne: Érdekes és vicces. :)

Blacky: Most mi van?

Senki: Semmi említésre méltó dolog.

Iron: Istenem Blacky és Popcorn. De legfőképpen Popcorn...Nézd már meg az adatlapokat.

Popcorn: Pff...jól van...

Backy: Winter?

Daphne: Winter angolosan távozott. Szokott ilyet. 

Blacky: Értem.

Cat: Biztos dolga akadt...

Senki: Igen mert az embernek csak úgy hirtelen dolga akad hajnali kettőkor...-.-"

Blacky: Ha engem kérdeztek valószínűleg elaludt..

Cat: ...

Popcorn: Bocs Senki...Szóval lány vagy. De akkor is kicsit visszavehetnél az arcodból nem gondolod? 

Iron: Ezzel egyet kell értenem Popcorn pajtival.

Senki: Hümp...Viszlát!

Daphne: Szia!

Iron: Hello

Popcorn: Csáó! De gondold át amit mondtam.Te is tudod..

Blacky: Hali. 

Cat: Szia :)

Daphne: Na akkor most mi legyen tovább?

Iron: Nem tudom. 

Cat: Én tudom! Blacky te miért vagy itt?

Daphne: Ez jó kérdés Cat. :D 

Arcomra a meglepődöttség ült ki.Ugyan Peter elmondta ,hogy itt segítőkészek az emberek, de ez amolyan magányügy féle és hát beszélni erről mégis csak...hogyan is fejezzem ki magam...kínos még idegenek előtt is.

-Nem állhatok meg. -erősítettem magamban a hitet.

Cat: Na?

Blacky: Van ez a lány..

Iron: (Hogy egy filmből idézzek.) Mindig van egy lány..

Daphen: Szóval ennek a lánynak köszönhetjük ,hogy megismerhetünk téged.

Popcorn: Biztos nagyon jól nézhet ki.

Blacky: Hát azt még nem tudom.

Cat: O.O

Blacky: Neteztem aztán ráakadtam..És úgy voltam vele miért ne? Ezután elkezdtünk levelezni de...

Iron: A levelezés már nem elég neked.

Popcorn: Akkor mire vársz még? Hívd el randira!!! 

Blacky: De..áh...Mi van ha nem akar majd találkozni?

Cat: Honnan tudod ha meg se próbáltad?

Blacky: Ti nem értitek ezt. Az önbizalmam lent van a nullán...Mi lesz ha nem tudok majd megszólalni?

Daphne: Ne legyél ennyire molyollós. Mire észbe kapsz lehet lecsapják a kezedről.

Iron: Lányok ti most ne szóljatok bele.Egy férfi a lelke mélyén nagyon törékeny.

Daphne: Iron légyszíves kímélj meg ettől.

Iron: Drágám..Nyuszifalatom ezt most hagyd rám.

Daphne: Hát jól van Halrudacskám. De a hétvégén azt a filmet nézzük amit te annyira gyűlölsz! >P

Iron: Jól van szívem.

Daphne: ^^ Cat addig nem jössz át hozzám?

Blacky: Ti mind ismeritek egymást személyesen?

Daphne: Csak Iron és Winter ismer mindenkit. A többiek rajtuk keresztül ismerték meg egymást.Mint pl.Iron keresztül Cat és én.. Bár van akit még nem ismer személyesen mindenki.Ilyen pl. Popcorn, Senki és te.

Blacky: Akkor lehet ,hogy személyesen is találkoztunk már Iron?

Iron: Hát lehetséges. Majd idővel kiderül ez is.

Popcorn: Jól van Blacky ne tereld tovább a szót.Most már vágjunk bele. Itt csak férfiak vannak.Minden csajt sikeresen elüldöztünk. :D
Iron: És erre te most ennyire büszke vagy Pop?

Blacky: És hogyan hívjam el randira? Mit kell csinálni egy randin?Mit kell a randi előtt megtenni?

Iron: Először hívd el , a többin meg idegeskedsz később. 

Popcorn: Egyet értek Ironnal. Na menj és írj neki vagy hívd fel ha megvan a telefonszáma...Addigra megverem Iront is.
Iron: Hehe...A vas nem túl kemény egy egyszerű kukoricának?:P
Popcorn: Szólt a Halrudacska...:P
Iron: Csak az asszony hívhat így!
Popcorn: Ó te kis kanos vadállat. Nem emlékszel mit suttogtál a fülembe nemrég?
Iron: Na én is lelépek Cat és Daphne jött át. Te is átjöhetnél végre..Ha már mindenki egy városban lakik..
Popcorn: Majd máskor. :D
Iron: (Daphne üzeni) Mindig ezt mondod! Emeld fel a segged és told ide Ironhoz.
Popcorn: Daphne majd máskor.De ha Winter rendez majd találkozót arra biztos elmegyek.
Iron: (Cat üzeni) Légyszíves. Úgy megismernélek téged is.
Popcorn: :D Rohanok! *befut a wc-re*
Iron: És én vagyok a vadállat mi? Na sziasztok! Jó éjt mindenkinek mindenkitől! :)

1.Fejezet 6.Oldal

Alice gondolatai:

A nyári-szünetem első napján sírógörcsöt kaptam az ágyamban. Nem mintha én ezt akartam volna, de a rossz emlékek..azok rossz emlékek. És bármennyire is akarom, de nem sikerül felejtenem.Azt mondják az évek majd segítenek rajta, én pedig reménykedek is ebben.
Mint egy ellenőrzésként felemeltem a bal karomat és végigsimítottam egy tizenöt centiméter hosszú fehéres sebhelyen az ujjaim. Szinte éreztem még a fájdalmat amit anno szereztem a kezdetek kezdetén...
Megunva az ágyban fekvést szép lassan feltápászkodtam és pizsamában kimentem a kertbe. A környék "halott" volt. Sehol egy árva lélek csak az erdő és annak lakói. Ennek most nagyon örültem. Az utóbbi időben szeretek kicsit egyedül maradni. Ami furcsa hisz szeretek társaságban lenni és jókat nevetni. Ám mégis vannak napok (amik néha hosszú hetek) amikor azt kívánom ,hogy bárcsak átkerülnék egy másik világba...vagy írói fantáziálgatásokkal eljátszadozok magamban ,hogy milyen izgalmas élete lehet egy akciófilmben feltűnő személynek. Tudom ,hogy nem igaziak de a fantázia... A fantázia kiszínesíti a borongós mindennapokat.
Újból és újból mély levegőt vettem a kertben.A reggeli harmatok gyémántként csillogtak a nap halvány sugaraiban. A virágok pedig költőien pompáztak különcségükkel a zöld fűben. A természetanya csodája minden reggel elkápráztat, ez ezen a reggelen se volt másképp.
Csak úgy hirtelen felindulásból gondoltam egyet és berohantam a fényképezőgépért. Mikor visszaértem lehuppantam a fűbe és ide oda gurultam ,helyezkedtem a fénykép kedvéért. Kívülállók talán bolondnak nézhettek de ez jelenleg nem ötlött fel bennem, mivel azon voltam ,hogy megörökítsem Gaia alkotásait..

1.fejezet 5.oldal

Richárd gondolatai:

Előredőltem és lefejeltem a billentyűzetet.
-Nos..Azt hiszem az elhatározásom el is fogyott. -nehezen felemelem fejem és az egérrel a fórum linkjére kattintok.
-Összesen tíz regisztrált.Üdvözöljük új tagunkat Black White-ot. -olvasom és közben felsóhajtok. Ekkor egy üzenet érkezik a postámba egy Winter nevű felhasználótól.

- Csáó haver! Már azt hittem megfutamodtál és nem tolod ide a képed! De örülök ,hogy itt vagy. :D Nos, a fórum nyitva az emberek jelenleg is beszélgetnek szóval elő a problémákkal. És végső soron bennem is megbízhatsz. -elmosolyodtam az utolsó mondaton majd válaszoltam.

- Tudom te idióta. -válaszolok neki aztán belépek az egyik témába és elkezdem olvasni az üzeneteket.


Cat: Akkora egy állat lehetsz te Popcorn!
Popcorn: :P Most miért állítasz ilyet ilyen hirtelen?
Cat: Hát mondjuk azért mert ilyet egyszerűen nem szabadna...
Popcorn: Nem szabadna? O.o
Cat: Hagyjuk...
Senki: Nem kell mindenen fennakadni Cat.
Cat: De ha egyszer felhúz az éretlen felfogása.
Senki: Pop..Kérj tőle bocsánatot!
Daphne: Úgy van!
Iron: Ezúttal tényleg messzire mentél Pop.
Winter: Nyugalom skacok. Pop szerintem Cat hallani szeretne valamit.
Popcorn: Jól van tudom. Csak egy kicsit hülyéskedni akartam... De mindegy. Bocs Cat ,hogy ilyen voltam.^^"
Cat: Meg van bocsátva.^^
Popcorn: :)
Daphne: Te se vagy nagy haragtartó Cat.
Cat: Hát...nem igazán.
Winter: Az jó természetre vall. (:
Cat: Hehe...Nem lehetne témát váltani?
Senki: És lenne valakinek ezzel kapcsolatban ötlete?
Iron: Nincs.
Daphne: Nincs.
Popcorn: Passz!
Cat: Én is passzolom!
Winter: Síííriii csend. Egy pamacsot sodor végig a szél a fórumon. Ráadásul minden besötétül. Csak a fény hiányzik. De a fény nem érkezik...Egy elhaló sikoly majd vad csámcsogás..Valaki elkiáltja magát a sötétségben...
Popcorn: Kapcsoljátok fel a lááámpáááát!!!!
Iron: Lol! Ember vagy te egyáltalán? XDD
Cat: Szerintem egyáltalán nem az. XD
Winter: *Előveszi a fegyelmező pálcáját (nem kell rosszra gondolni).* Khm...Khm...*ijesztő aurát áraszt*
Popcorn: *Ijedten hátramered.Nyel egyet és a fórum sarkába húzódik.*
Daphne: Ez van ha az Adminnal húzol újat Pop.
Winter: Imádom a hatalmam.*őrült és egyben önelégült arcképet vág*
Cat: *ijedt arc*
Iron: *ijedt arc*
Senki: * nyugodt arccal bámul hol a külön levő kis csoportra, hol a megőrült főnökre*
Daphne: *homlokára csap* Istenem hova kerültem.*rázza a fejét* Kellett ez nekem.
Winter: Muhaha!
Senki: Ez is a te hibád Pop.
Popcorn: Persze mert szerintetek minden az én hibám!
Cat: Így van! :D
Popcorn: -.- Vedd úgy ,hogy nem kértem bocsánatot.
Black White: Bocsássatok meg ,hogy beleszólok..Szerintem Popcorn nem akart rosszat senkinek. Fogadjunk ,hogy elmosolyodtatok a hozzászólásán ti is. Winter pedig nem haragszik meg egykönnyen.
Cat: Nini! :D Egy új tag! Nem is néztem a mai regisztrálókat.
Senki: Igazad van kölyök.Őőő..Black vagy Whitenak hívjalak?Az egészet túl macerás lenne leírni mindig.:)
Black White: Nekem mindegy amelyiket választjátok. Megfogom érteni így is.
Cat: De nem törődöm vagy magaddal. Fogadjunk nincs sok önbizalmad.
Winter: Hát ezt jól felismerted Cat. Ez a srác a legjobb haverom. Önbizalma semmi de ezt ő is letudja majd írni.
Cat: Jajj de édes lehet..*-* Akkor nem gond ha Blackynek hívlak drága?
Black White: Egy feltétellel!
Cat: Mi az?
Black White: Hogy nem édesezel és drágázól meg ehhez hasonlók.
Cat: Okkkééé!
Iron: Én biztos nem foglak mivel férfi vagyok. Szóval akkor mindenki nevében szólok. Üdv a csapatban Blacky! Ha bármi problémád van, írj ide bátran!
Daphne: Úgy van!
Senki: Hm...:)
Black White: Akkor át is írom a fórumos nevemet erre.Így könnyebb lesz mindenkinek.
Blacky: Kész!
Winter: Most úgy meghatódtam! Keblemre kicsi családom!*mosollyal az arcán kitárja karjait*
Senki: *némán áll Winterrel szemben*
Iron: Blacky ments meg minket!*próbálja távol tartani magától a főnököt úgy ,hogy neki ne essen baja*
Blacky: Őőő..Winter?
Winter: Igen?
Cat: Blacky megmentett mindenkit. Blacky a hős!
Daphne: Ó a hősöm! *megpuszilja az arcát*
Cat: Nekem is hagyjál Daphne!*ő is ad egy puszit Blackynek*
Iron: Én puszit nem adok ha nem haragszol ,de cserébe kapsz hátba veregetést.
Senki: *nézi az idióta bagázst és közben feltűnik neki ,hogy valaki régóta nem ír* Popcorn hova tűnt?

1.Fejezet 4.Oldal

Alice gondolatai:

Térdemre rogyok és előrezuhanok. A kezeimmel épphogy csak megtudom akadályozni ,hogy arccal érkezzek a földre. Elterülök. Elhagyott minden erőm.Levegőért kapkodok az egész testem remeg.Félek ,nem merek mozogni. Érzem ,hogy valaki ráül a hátamra és megragadva a hajamat felhúzza a fejem. Összeszorítom a fogam a könnyeim pedig elkezdenek kicsordulni.
~Miért nem tudnak békén hagyni? Tegnap volt a temetés...
-Nem akarok emlékezni.-felbőgök erre még jobban meghúzzák a hajamat.- Nem...bírom...tovább...-hallom ahogy a szívverésem egyre gyorsabb lesz. Az ereimben folyó vér is egyre felforrósodik.
-Örökké kínlódni fogsz.- suttogta a rajtam ülő lány a fülembe. Az alkalmat kihasználva lefejeltem ,amitől leengedte a védelmét és ledobtam magamról.
-Átkozott! Ezért még megveretlek! -szitkozódott miközben az orrából ömlő vért próbálta visszatartani. A falnak támaszkodtam, időbe telt mire annyira összeszedtem magam ,hogy elrohanjak a helyszínről. Kirohantam a lányöltözőből ,végig az egész folyosón. Az iskola kijáratát úgy téptem fel mint egy eszelős. Azt éreztem ha tovább maradok itt megfulladok. Szerencsére ez volt az utolsó napom ebben az iskolában.Mondanom se kell. Vissza se néztem.
Megérkeztem a panelhoz ahol laktunk de a könnyeim nem akartak elállni.Ezért nem haza , hanem a tetőre mentem.Ott leültem és szakadatlanul zokogtam...

Lassan kinyitom szemeim és körülnézek a szobámban.
-Hála az égnek. -sóhajtottam megkönnyebbülten. - Csak álom volt. Csak álom volt..Most csak álom volt... Habár régen megtörtént. -fordultam egyet az ágyban és az arcomon egy könny futott végig...

1.Fejezet 3.Oldal

Richárd gondolatai:

Lázasan jár ,szabályosan kattog az agyam. A számítógép előtt állok már ha éppen nem a szobában masírozok..Ide oda beletúrok a hajamba idegesen, olykor-olykor pedig megvakarom a fejbőröm. Végül leülök székre. Vagyis helyesbítek. Leültem volna ha nem melléültem volna idegességemben. Mérgesen beletápászkodok a székbe és beírom a címet. Ezután regisztrálok.
-Név..-motyogtam magam elé. - A sajátomat mégse írhatom oda. De nem igazán jut semmi se az eszembe.. - a fejemhez kapok.
-Black White...Áh!Jó lesz...-gyorsan begépelem, ezután az e-mail címet ,jelszót és rákattintok az ok gombra.
-Most már nincs megállás. -jelentettem ki.